A bőségszaru a római mitológiában Fortuna a szerencse istennője, aki egyben a sors és az élet esetlegességét is megszemélyesíti. Kezében egy óriás szarvat tart, a bőségszarut, melynek öblös szájából potyognak a gazdagság különféle jelképei: például aranypénzek.
Egyes szobrain bekötött szemmel ábrázolják, ami azt jelképezi, hogy ő maga sem látja előre, mi fog történni rövidesen, mivel a szerencse létrejöttének fontos eleme a meglepetés … hm..a jóslások ebben a megvilágításban ?
A bőségszaru a világ számos nyelvén (többek között: angol, francia, olasz, latin, hindi, finn, lengyel, perzsa, portugál, svéd, norvég, stb.): cornucopia, ami magyarul azt jelenti: körön kópia, azaz keringő másolat. A kópia jelentése továbbá: képje, leképezése, mivel a másolati időforrások mind az eredeti (szülő) virtuális képei. Innen ered a képmás szavunk. Németül a bőségszaru: füllhorn, ami magyarul: kitöltő szarv. A szaru (szarv) szavunk értelme: szárú, vagyis valahonnan eredő, leszármazott.
A görög mitológiában Tükhé a véletlen istennője, akinek tulajdonában van Amaltheia, az isteni kecske szarva, vagyis a bőségszaru. Amaltheia volt az, aki tejével a gyermek Zeuszt táplálta, halála után pedig hálából az Isten a bak csillagképpé változtatta.
Hozzászólás írása