A rakuról, és rólam,  egy újságíró szemével! 🙂

Szeretettel ajánlom minden kedves rakukerámia kedvelőnek.

A  hétvégén április 13.-án a VAM Design Center-ben 10 órától személyesen is találkozhatunk, ott leszek a kiállítók között én is,

Várlak benneteket szeretettel!

1780689_608234952579340_99040616_n

A japán kultúrát a történelem során mindvégig titokzatosság, valami művészi magasztosság jellemezte. A japán vallási kultusz, – a zen – alapja a szabálytalanság, esetlegesség. Alapelvük a „wabi sabi”, amely a természet adta szépséget tartja szem előtt, a tökéletlen, letisztult formákat. Később ez a filozófia szorosan kötődött a teaszertartásokhoz, vele együtt magához a raku művészetéhez, ez lett a „wabi-chai”.

A 16. században gazdasága hanyatlott, tartományokra szakad és válság alakult ki. Ebben az időben Japánban nem volt ismert a korongozás, a kerámiakészítés, hanem a kínaiaktól átvett díszes, aranyozott, festett csészéket használták – iparművészete gyerek cipőben járt. Egy napon az uralkodó sogun séta közben egy utcai cserépkészítőre lett figyelmes, aki a sajátos, agyagból készült piklijét szorongatva teázott. Csózsidró sohasem tanulta a korongozás mesterségét, kitapasztalta az anyagok tulajdonságait, az ő megbecsülésére és tiszteletére kapta nevét a raku, amely szó jelentése „a ráérő idő élvezete”. Első, ma már név szerint is ismert rakuművészek Japán történelmében a kiotói keramikus család volt. Ma is csak nagyon kevés és kivételes ember érzi és érti a raku lényegét. Az ily módon, ezzel az ötszáz éves múltra visszatekintő eljárással készült agyagcsészék a kezünkbe formálódtak, a természet formálta őket, adta a színüket és nem az ember. Az emberi kéz csak rásegít, csak utat enged egy magasabb erőnek.

1043907_489619114440925_1664306907_n

A formázás első lépése: egy agyaggömb a korongon nem erőszakos hatás alatt keletkezik, csak segítséggel fejezi ki a természet szépségét, formájának erejét. Ennél a technikánál nem kerekítjük le a csésze száját, nem simítjuk egyenletesre a felszínét, nem tökéletesítjük. Lehetőséget adunk, hogy olyan lehessen, amilyen lenni szeretne. Az igazi japán csészének soha sincs füle, de talpgyűrűje mindig van. Aszimmetrikus, szabálytalan egy tökéletlen agyagdarab és mégis „tökéletes”. Teázni csak méltó módon, szertartásszerűen lehet belőle, megbecsülve a föld alkotását. Színvilágában kizárólag a natur színek kapnak szerepet. Amikor a formaöltés megtörtént 1200C°-on égetjük ki az agyagot.

269041_2069919750825_8185055_n

Lehetséges a kevert mázzal ráfesteni vagy fokozva a színek keveredését egy másik színnel aláfesteni. A végső eredményt úgyis az öt elem – az ismertebb tűz, víz, levegő, föld –  keveredése hozza létre. Elkészültével az alkotónak a másodperc töredéke áll a rendelkezésére, hogy cselekedjen. A készterméket a forró kemencéből kikapva hagyja kihűlni a levegőn, vagy földet szórva rá, betakarva hűti, esetlegesen kézmeleg vízbe mártja. Minden módszer más hatást ér el, és a színezetet is befolyásolja, amely a szemünk láttára változik. A föld például, elzárja az oxigéntől, míg a víz csak minimális mennyiségű oxigént enged fölvenni magából. Földből-földbe! Csodálatos játéka ez a természetnek.

1555310_608234625912706_1391613081_n

M. Szabó Anikó már évek óta szenvedélyes megszállottja a raku művészetének. Műhelyéből már számtalan egyedi darab került ki a csészéktől, a kerámiatányérokon át, a mozaikcsempe darabokig. Boltjában minden tárgy, minden apróság a japán filozófiát hirdeti, misztikusságát sugározza. Az emberek csak megérkezni képesek, de elszakadni onnan már szinte képtelenség úgy magával ragad a közel-kelet. Most végre több emberhez is eljutnak alkotásai és megismertet bennünket a raku titkaival.

VAM Design Center először rendezi meg az alkotók vásárát, amely remek kezdeményezés a szervezők részéről teret adva annak, hogy a nagyközönséghez eljussanak a művészek kreálmányai.

10154_10200474087637947_583783164_n

„A vásárt azzal a céllal kezdtük el szervezni, hogy a jelenlegi budapesti vásároktól eltérően kedvezőbb feltételek mellett, egy impozáns nagy múltú épületben létrehozzunk egy olyan közösségi teret, ahol a mai magyar illetve nemzetközi tervezők meg tudják mutatni termékeiket a nagyközönség számára.
Bízva abban, hogy sikeres lesz az április 13-ai vásár, szeretnénk rendszeresíteni és havonta egy, de akár két alkalommal is megrendezni.
Szervezésénél, mivel én is tervező vagyok és állandó szereplője sok budapesti vásárnak így próbáltuk úgy kialakítani a helyet, hogy minél kedvezőbb legyen mind a designerek mind a látogatók számára.”  – mondta megkeresésemre Mester Fanni, szervező.

Tonhajzer Arabella

http://rougemagazine.hu/a-termeszet-mint-legnagyobb-muvesz-alkotasa/